Szilveszteri ajándékom, avagy 8. fejezet 2/2 - Részlet ;)

Na sziasztok! Elkezdtem írni a frisst és mivel, holnap nem leszek itthon, hétfőn meg tanulni kell sajnos, nem fogom tudni hozni a teljest a szünetben már, de azért engesztelésként itt egy kis részlet belőle! ;) Mindenkinek Boldog új évet kívánok! 
Puszi
Regi

Pár percig nem tudtam mit mondani, mert fogalmam se volt, mit kéne felelnem anyám kérdésére.

- Hát nem is tudom. – adtam kitérő választ, de neki nem tetszett, ugyanis felhúzta a szemöldökét. – Még mindig alig tudom elhinni, ezt az egészet…

- Te nem repesel az örömtől, így van? – Anyám vesébe látó pillantással nézett a szemembe. akárcsak kisgyerekként, ha úgy érezte valamit titkolok előle.

- Nem mondanám ezt, hiszen örülök, hogy Rory boldog, csak olyan… furcsa érzés. – ingattam a fejem. Nem tudom, mi mást mondhatnék neki. – Kicsit aggódok, persze, hogy mi lesz, de…

- Rory, nagyon jó fiút fogott ki magának Lorelai. – kezdte anyám már megint. Megint jön ezzel a magasztalással. – Szerintem nagyon illenek egymáshoz és boldogok lesznek együtt.

- Tudom. – mosolyodtam el. – De ettől még nem lesz könnyebb, hogy Rory férjhez megy.

- Félted őt, ez világos. – bólintott rá anya. – De ő mindig is a lányod marad, nekem pedig az unokám. S bár változások következnek most be a családban, ezek jó, pozitív irányú változások. Nem kell ezekre feltétlenül pesszimizmussal tekintenünk. – A végére bíztatóan elmosolyodott és ettől valahogy kezdtem kicsit bízni abban, hogy talán mégsem lesz ez annyira rossz, mint amennyire gondoltam…