Welcome!

Sziasztok! Sok fanficet írtam már eddig, sok blogom van. Oldalt mindegyik bannerjára rákattolhattok és megnézhetitek őket. Volt már dolgom Twilighttal, RobStennel, vámpírokkal, és most egy egészen új, misztikumtól eltérő, mégis a kedvenceim közé tartozó történethez írok fanfictiont. Remélem tetszik, és komiztok! :))
Facebook oldal: http://www.facebook.com/pages/Live-your-Dream-Gilmore-Girls/280184078756404?bookmark_t=page
Lájkold! ;)

2012. augusztus 26., vasárnap

16. fejezet


Na megjöttem a fejezettel :)) Kíváncsian várom mit szóltok egy kis Logan szemszöghöz :D
Véleményeket kérek! ;)
Regii

Drága Logan

(Logan)

A nővéremék színes és teljesen egyedi, ugyanakkor irtó nyomasztó lakásán ücsörögtem a nappaliba és olvastam az újságot, hátha találok benne valamiféle állást. Nem volt itthon más csak én, és borzasztóan unatkoztam. Szerettem volna, ha Rory itthon van és vele lehetek. Nagyon hiányzott.
 Összerezzentem mikor megszólalt a csengő. Pedig nem is volt hangos, sőt…
Felálltam és már előre tartottam, hogy Honor egyik hülye barátnője lesz, vagy valaki olyan, akit nem ismerek és magyarázkodnom kell, hogy miért vagyok itt, és hogy Honor majd felhívja. Ám egyáltalán nem így lett. Olyan ember állt az ajtóban, akit nagyon is ismertem.
- Szia, Logan! – Lorelai intett egy aprót.
- Helló, Lorelai! – miután felocsúdtam a döbbenetből visszamosolyogtam, és félreálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. – Meglep, hogy itt látlak. – ismertem be.
- Hát igen, van egy jó hír, amivel személyesen akartam eljönni és a menyasszonyodra tudok hatni szóval megadta a jelenlegi címedet. – magyarázta meg vigyorogva.
- Hát akkor ne ácsorogjunk itt a hallban. – mosolyogtam és intettem, hogy jöjjön utánam a nappaliba. Kezdtem kíváncsi lenni, hogy vajon miért is jött.
- Hű nagyon… különleges ez a ház. – kereste rá a megfelelő jelzőt.
Kieresztetem egy kuncogást.
- Meg színes és néha már sok is belőle. – jegyeztem meg. – De szerencsére csak ideiglenesen lakom itt.
- Igen Rory mesélte. – bólogatott.
- Most éppen házakat keresgélek a közelben, hogy míg Rory haza nem jön, ne itt kelljen laknom. – morogtam, mialatt leültünk egymással szemben a két kanapéra.
- Ezért is jöttem részben. – felelte Lorelai.
- Oh, rendben. – Nagyon kíváncsi voltam, de nem akartam bunkó lenni, hogy rögtön faggatom. – De előbb, hozhatok valamit inni. Van víz, kóla, gyümölcslé. Gondolom ,vezetsz.
- Igen, a víz jó lesz, köszi. – mosolygott rám Lorelai, úgyhogy bólintottam és felálltam, hogy hozzak neki vizet. Hamar megfordultam, a víz a hűtőben volt, és már a poharat is elsőre megtaláltam.
- Tessék. – letettem az asztalra a vizet és visszaültem a helyemre.
Lorelai megköszönte és ivott is belőle pár kortyot, csak aztán fogott bele abba, amiért eljött:
- Nos, egy olyan helyzet állt elő, hogy a szüleim venni akartak nekünk egy házat nászajándékba. Esküvő után kaptuk volna meg, de egy másik vevő is érdeklődött utána úgyhogy, ismered anyámat, megvették nekünk előre. Pár nap múlva költözünk. És mivel anyám otthagyatta a bútorokat a házban, így a mostani házunk teljes fényében megmarad. Nem lenne szívem eladni hisz Rory ott nőtt fel, és iszonyú sok emlék köt oda, és kiadni sem akarom, hogy idegenek lakjanak benne. Arra gondoltunk, hogy mit szólnátok, ha ti laknátok ott Roryval?
 Hirtelen csak pislogni tudtam semmi mást. Nem akartam elhinni, hogy ilyen egyszerűen mehet ez az egész. Hogy csak úgy fizetés és minden macera nélkül beköltözhetnénk egy házba, amibe még bútorokat sem kell venni, csak beköltözni.
- Hát ez… Nem rossz ötlet, de ez így eléggé egyoldalú. – böktem ki végül. Ez jutott először eszembe.
- Nézd, nektek kell egy hely, amit én megadhatok nektek és még segítenétek is. – mosolyogtam rá. – Rory egy évig nálad lakott ingyen és bérmentve, szóval ennyi jár. És mi egy család leszünk, pontosabban már nagyjából azok is vagyunk.
- Ez nagyon jól esik Lorelai. – mondtam őszintén. Ezek a szavak melegséggel töltötték meg a szívemet.
- Szerintem kedden vagy szerdán kezdjük el a költözést, úgyhogy utána te már be is költözhetsz. Bármit magaddal hozhatsz, amihez kötődsz, találunk neki helyet. – mondta.
- Rendben, de csak egy feltétellel. – szóltam. – Ha segíthetek a költözködésnél. Van pár haverom, akik még tudnának segíteni.
- Nincs annyi cuccunk, elég leszel egyedül is. – válaszolta. – És rendben, megköszönnénk a segítségedet.
- Szívesen segítek!- Ez így már sokkal jobban tetszett, mint az hogy csak úgy lakjam a házban. Legalább teszek érte valamit.
- A másik dolog, ami miatt jöttem, pedig ez. – Kivett a táskájából egy borítékot és nekem adta.
Kíváncsian, vigyázva a papírra bontottam ki. Egy kék mintás, díszes keménypapír került elő belőle. Egy esküvői meghívó, méghozzá Loreali és Luke esküvőjére.
- Köszönöm szépen! – hálálkodtam. Fontos volt nekem, hogy meghívjanak rá. – Mindenképpen ott szerettem volna lenni az esküvőtökön, és nem csak Rory miatt.
- Ez kedves tőled. – mosolygott Rory anyja. -  – Mi is szerettük volna, hogy ott legyél. Elküldtem volna a címedre, miután elkértem Rory-tól, de mivel ma eljöttem, így gondoltam egy füst alatt ezt is odaadom.
- Jól tetted, köszönöm! – Visszacsúsztattam a papírt a borítékba. – Hoznom kéne most egy kis pezsgőt vagy nem tudom…
- Nem iszom, mert nemsokára mennem kell, de vegyük úgy hogy koccintottunk. – tanácsolta vigyorogva.
- Rendben. – mentem bele.
Újra ivott az ásványvízből, aztán komolyan rám nézett:
- Nagyon rossz volt a vacsora apádéknál?
- Nem volt rosszabb, mint máskor. – vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű és lényegtelen volna. - Apám nem volt képes elfogadni a döntésemet. Én éveken át elfogadtam az övét, és most csak ennyit vártam volna tőle, de ha képtelen rá én nem erőltetem.
- Hát igen, ami nem megy azt kár. – hümmögött. – Azért jól tetted, hogy még egyszer megpróbáltad.
Örültem, hogy ő legalább így látja ezt.
- Nem tudom, nem változott semmi. – sóhajtottam fel.
- Attól még jól tetted. – bizonygatta csak azért is. – Te adtál egy második esélyt csak ő nem élt vele. Te megtettél mindent.
- Hát igen. – csóváltam a fejemet. – Nem érdekes, már megszoktam, hogy apám csak azt támogatja, amihez neki érdeke fűződik, vagy ami a munkáról szól. A hosszú évek során megtanultam.
- Hát ránk bármikor számíthatsz. – mondta mosolyogva. Felnéztem rá, ugyanis eddig az összefont ujjaimat bámultam. Ennek a mondatnak örültem talán a legjobban azóta, hogy Rory igent mondott nekem.
- Tudom, és hálás vagyok érte. – Tényleg az voltam. Nagyon is. Talán most végre esélyt kapok arra, hogy egy rendes családba tartozzam. – Nem fogtok csalódni bennem, ígérem!
- Ebben nem kételkedem! – vágta rá. Még mindig mosolygott. Ilyenkor kicsit olyan volt mint Rory. Örültem, hogy végre tisztázódott kettőnk közt minden, és már nem utál mint egykor. – Rory téged választott, mert szeret. És Rory még sosem döntött rosszul.
- Kösz, a bizalmat.
-  Maradnék még, de vár a szálló, és most hogy Sookie, a társam nincs bent muszáj bemennem. – magyarázta és erre mindketten felálltunk.
- Ja persze! Rory mesélte, hogy Sookie babát vár. – bólogattam, miközben elindultunk a hallba. – Hogy van?
- Feküdnie kell, de bírja. – nevetett, és megállt az ajtóban, szembe velem. – Örülök,hogy beszéltünk, Logan.
- Igen, én is. – helyeseltem. – És még egyszer köszönöm a meghívót!
- szívesen. – bólintott, majd elköszöntünk és ő kiment az ajtón, én pedig visszaülhettem a kanapéra, hogy folytassam azt, amit ez a kellemes beszélgetés félbeszakított.

*
Felvágtam a következő lecelluxozott dobozt a szikével, és nekiálltam kipakolni a képeket a kandalló fölé. Amikor a Roryval közös kép került a kezembe ismét jött egy újabb hullám, hogy mennyire hiányzik. Esküszöm, valahányszor ránézek a naptárra számolom vissza a napokat.
  Pakolás közben azzal tereltem el a gondolataimat, hogy este, ha Lorelai-ék átjönnek, mit főzzek, amit biztosan szeretnek. Azt tudom, hogy Lorelai mindenevő akárcsak a lánya, és nagyjából tudom, hogy Luke sem válogatós, de azért valami olyat akartam csinálni, amit nem csak megesznek, hanem amiből repetát is kérnének.
  Épp hogy a pakolással végeztem és eldöntöttem, hogy milánói makaróni lesz, mikor kopogtattak az ajtón. Elmosolyodtam. Biztos megint egy szomszéd, aki vigyorogva köszönt majd StarsHollow-ban. Babette már járt itt a férjével, és Miss. Patty is átugrott. Sőt Taylor is, hogy egyeztesse velem a város szabályzatát, mint minden új lakóval. De most egy egészen más valaki jött hozzám. Olyasvalaki, aki még csak nem is lakik a városban. Christopher meglepett arcával találtam szembe magam, mikor ajtót nyitottam.
- Oh… öö…Szervusz Logan. – pislogott értetlenül. Furcsállta, hogy én nyitottam ajtót, ez világos. Szóval nem tudta, hogy itt fogok lakni Roryval?
- Helló. – elmosolydtam, hogy azért ne tűnjek bunkónak. – Gyere be!
Elfogadta az invitálást, de a hallban megállt. Úgy tűnt nincs jó kedvében.
- Lorelai itthon van? – kérdezte.
- Öö… nem nincs. – feleltem, és kicsit zavarban is voltam. – Igazság szerint Lorelai és Luke már nem itt laknak. Emily-től és Richardtól kaptak nászajándékba egy házat, és odaköltöztek. Most én lakom itt és ha Rory hazajön együtt fogunk itt élni.
Látszott rajta, hogy minden mondatommal fokoztam a döbbenetét.
- Tessék? – csak ennyit tudott kibökni először. De aztán folytatta. – Lorelai és Rory nem lakik már itt?
- Nem sajnálom. – csóváltam a fejem. – De ha már itt vagy, gyere be.
- Meg tudnád adni a… a jelenlegi címűket? – kérdezte hebegve.
- I-igen. – Kicsit váratlanul ért a kérdést, mert egy választ vártam az invitálásomra. Odaléptem a komódhoz a folyosón, és a költözésükkor Lorelai által felírt címet a kezébe adtam.
- Biztos nem jössz be? Egy italra?
- Nem, most nem érek rá, de… de kösz. – még mindig kicsit zavart volt, majd elindult kifelé. – Mennem kell, helló, Logan! – szólt még vissza, aztán szinte, úgy futott a Volvójáig. Én csak álltam, ott a bejárati ajtóban, és azon gondolkodtam, vajon egy 10-es skálán mennyire tiporhattam bele a Gilmore család életébe…

1 megjegyzés:

  1. Szija.
    Most találtam meg a blogodat és nagyon tetszik a történeted. De ahogy elnézem a folytatásra ne várja igaz?

    VálaszTörlés