Sziasztok! Tudom, tegnapra ígértem, de közbe jött egy-két dolog, amikkel még mindig hadilábon állok, szóval a hét folyamán hozom a fejezetet, de most csak egy részlete hoztam.
Jó olvasást, a héten még hallotok felőlem! ;)
Puszii
Regii
Jó olvasást, a héten még hallotok felőlem! ;)
Puszii
Regii
-
Luke, helló, Logan vagyok. – mutatkozott be. – Zavarlak?
-
Ja, nem dehogy.
-
Csak szólni szeretnék, hogy nem tudok ma este menni a legénybúcsúra. – mondta,
és nekem nagy kő esett le a szívemről, mert amitől még tartottam az a ma este
lett volna. – Sajnos bent kell maradnom, estig, mert a kollégám lebetegedett.
-
Ja, rendben, semmi baj. – feleltem a legnagyobb őszinteséggel. – Nem lesz
akkora buli, szóval nem maradsz le semmiről.
-
Akkor jó. – kuncogott fel. – Köszönöm, hogy meghívtál, jólesett, és szívesen
mentem volna…
-
Természetes. – jelentettem ki. – Szeretném, ha tudnád, hogy rendben vagy. Úgy
értem, nem vagyok Rory apja és ez nem tőlem függ, de megkedveltelek, és úgy
gondolom Rory jól lesz melletted.
-
Köszönöm Luke. – mondta hálásan. – És attól, hogy nem te vagy Rory apja, még
számít a véleményed, és örülök, hogy így érzed.
-
Rendben.
Ebben
a pillanatban láttam meg a sarkon befordulni a buszt.
-
Most viszont mennem kell, Logan köszönöm, hogy szóltál. – mondtam. – Majd holnap
találkozunk a vacsorán.
Azzal elköszöntem és le
is tettem, pont mire a busz begurult a megállóba. Az ajtó kinyílt, és az én
unokaöcsém elsők között szállt le róla, egy nagyobb táskával a vállán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése