Welcome!

Sziasztok! Sok fanficet írtam már eddig, sok blogom van. Oldalt mindegyik bannerjára rákattolhattok és megnézhetitek őket. Volt már dolgom Twilighttal, RobStennel, vámpírokkal, és most egy egészen új, misztikumtól eltérő, mégis a kedvenceim közé tartozó történethez írok fanfictiont. Remélem tetszik, és komiztok! :))
Facebook oldal: http://www.facebook.com/pages/Live-your-Dream-Gilmore-Girls/280184078756404?bookmark_t=page
Lájkold! ;)

2011. június 21., kedd

3. fejezet

Néhány probléma...


Anya hamara beletöltötte a benzint a tankba. Csodáltam is hogy mióta ért ezekhez dolgokhoz, de túlságosan lefogélalt a Logan-es ügy hogy ezzel kezdjek foglalkozni. beszálltunk a kocsinkba, és anya vezetésével elmentünk a szállóig. Leparkoltuk a kocsit és én megcéloztam a bejárati ajtót. Michel ott állt a pultnál éppen valami papírokat rendezgetett.
- michel, szia! - integettem és oda siettem. Nem tudom mi van vele de mintha észre se vett volna. Ránéztem a mögöttem álló anyámra aki megvonta a vállát. - Michel!
- Egy pillanat. - mutatta fel a mutatóujját. Feltűnt neki hogy én vagyok az? - Tessék pahans... Rohry?
- Nem, az ikertestvére vagyok! - forgattam a szemem.
Michel elmosolyogta magát.
- Öhrülök, ogy itt 'agy! - mondta őszintén és újra a pultra szegezte a szemét. Anya átkarolt és bevezetett a konyhába.
- Ne várjunk tőle nagy ölelkezést, szívem. - legyintet rá anya. - Sookie rád fordítja Michel köszönési adagját is higgy nekem!
- Remélem is. - húztam el a számat, és anya akkor lökte be a fa ajtót.
- Na kit hoztam? - kiáltotta, mire sookie megpördült a tengelye körül és amennyire nagy pocakja engedte, idesietett hozzám, és magához ölelt.
- Jaj, de jó hogy megjöttél! - ujjongott. - Úgy örülök neked! Milyen volt a munka?
- Nagyon élveztem. - mosolyogtam. - Kélassz volt tudósítani, komolyan!
- mit szólnál ha sütnék egy tortát a hazatértedre? - vetette fel lelkesen, és ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani neki.
- Az szuper lenne Sookie! - egyeztem bele.
- Szerintem is! - veregette meg a vállamat. - Oh, jut eszembe! Lolerai, ugye nem mondtad, el neki?
- Mit? - kélrdeztem azonnal.
- Nem, esküszöm! - tette anya a szívére a kezét.
- Képzeld, Rory, kislány várok! - jelentette be összecsapva a tenyerét. - Éppen ma reggel tudtam meg mikor elmentem a doki-hoz!
- Jézusom, Sookie gratulálok! - öleltem át újra. - Egy újabb kislány! És mi lesz a neve?
- Ez egy kicsit érzékeny téma.- közölte anya suttogva.
- Megint bajlódom a nevekkel, de nem baj, még van majdnem egy hónapom kitalálni. - mintha ezzel magát is győzködné. Csak mosolypgtam.
- Hát persze! - bólogattam.
- Na, most ha nem gond, elrabolnám, Rory-t egy percre. - vigyorgott anya, és nekiállt kiterelni a konyhából.
- Na, lökdöss! - caccogtam.
Egészen az olvasószobáig mentünk ott pedig, leültetett egy fotelbe, ő maga pedig a szofán helyezkedet el.
- Na meséld el az egészet! - hadarta.
- Szóval... -kezdtem. - Ott ácsorogtam az út szélén, míg vártlak, és egyszer csak feltűnt egy kocsi. Leparkolt előttem, és kiszállt belőle Logan. Odajöt, kérdezte miért vagyok itt, aztán elmondta, hogy a nagyiék mesélték el neki, hogy hazajöttem, és gondolta eljön és megkérdezi milyen volt a munka. Kérdezett rólad a szállóüról, és is kérdeztem, az ő munkájáról, aztán megbeszéltünk, hogy e-mailezni fogunk meg néha hívjuk egymást, aztán elköszönt és elment.
- Atyám. - tátotta el a száját anya.
- mit gondolsz? - faggattam.
- Elmondjam? - ráncolta a homlokát én pedig heves bólogatással jeleztem hogy igen. - mazt gondolom, hogy Logan még mindig szeret téged, és azért jött ide, miután megtudta hogy idejöttél, mert úgy gondoltas, hogy itt egy újabb esély arra hogy újra... összejöjjetek.
- nekem nem így tűnt. - ráztam a fejem. - Egyáltalán mi a fenéért kellett a nagyiéknak, rögtön értesíteniük Logant?
- Szerined miért? - anya sötéten felnevetett. - Szeretnék, hogy újra együtt legyetek. A nagyi sose vallaná be ezt neked, de én tudom, hogy ők azt akarták hogy hozzámenj lOganhez, és most hogy hazajöttél, itt volt az alkalom hogy manipuláljanak titeket. Hiszen nem szeretne anyám jobban mást, mint azt hallani majd hogy: Köszönöm nagyi hogy újra összehoztál minket!
- nem akarom hogy ezt csinálják! - jelentettem ki. - Nem akarom hogy többet felhívják őt, azt se ajkarom, hogy megpróbáljanak minket újra összehozni. Semmi mást nem szeretnék, csak hogy én magam rendezhessem a kapcsolatomat.
- Nem hinném hogy ebbe lenne beleszólásod. - borzolta össze anya a hajamat, aztán felállt. - Azt hiszem mennem kell, vissza. Hazamész vagy?
- Még nem tudom, lehet. - hümmögtem. - Minden estre elköszönök. Otthon találkozunk! - azzal adtam neki egy puszit, majd elindultam kifelé. Beültem a kocsimba, és elindultam vele. Igen, aztt hiszem hazamegyek éls mindent kipakolok.
*
(Lorelai)
Hamarabb sikerült elszabadulnom a szállóból, úgyhogy már hétkor el tudtam indulni haza. Útközben megálltam Luke-nál. Tudtam hogy még eg óráig dolgozik, de amúgy is vinni akartam haza valami kaját.
- Helló! - nyitottam be. A kávézóban nem voltak sokat, csak három aszalnál ültek. Luke éppen kijött a konyhából.
- Szia! - váltottunk egy gyors csókot, aztán én leültem apulthoz. - Kávé?
- jöhet. - vigyorogtam. - Mikorra érsz haza?
- Ahogy szoktam. - felelte és kirakta nekem a kávémat bögrébe. - Ceasar lebetegedett, úgyhogy most sokat kell dolgoznom, de zárni ugyanakor zárok.
- mi van Ceasar-rel? - kérdeztem, páér korty után.
- Csak valami vírus. - legyintett. - Igyekszik hamar kigyógyulni.
- Ha beszélsz vele mond meg neki, hogy Jobbulást! - húztam el a számat. - Ritkán beteg nem?
- De. - bólogatott Luke. - Most mennem kell. Majd megyek!
- OKé, elrakom magamnak a kávét. - bólintottam, és bementem a pultba, hogy beleöntsem egy műanyag pohárba a megmaradt kávémat, aztán vmég bekiáltottam Luke-nak hogy hozzpon valamit enni.
Bepattantam a kocsiba igyekeztem gyorsan hazaérni. Rory amennyire én tudom otthon van, legalábbis mikor utoljára hívott még otthon volt.
Leállítottam a motort a házunk előtt. Az alsó szinten égett a villany. Felsiettem a verandára, és mivel nem volt kedvem előhalászni a kulcsomat a táskámból, így kopogtattam egyet, ami talán átment a vége felé dörömbölésbe. De azért megtette a hatását.
- Nem félsz hogy betörik az üveg? - nyitott ajtót Rory félig nevetvem, aztán a tekintete a kezemre vándorolt amiben csak a táskám volt, meg az üres kávispoharam. . - És még kaját se hoztál? Jól tettem hogy beengedtelek?
- Igen, mert már intézkedtem. - mondtam miután elslisszoltam mellette és lepakoltam a hallban lévő szekrényre. - Luke egy óra múlva jön az elemózsiával, zárás után.
- Helyes! - bólogatott lányom, és becsukta az ajtót. - Addig mit csináljunk? Én éppen átnéztem a cikkjeimet, meg az e-mailjeimet, de gondolom, neked ez annyira nem tetszetős ajánlat...
- Várod Logan e-mailjét? - néztem rá kicsit elkomolyodva. Nem szerettem ha egy fiú, különösen LOgan belekavar a terveibe. Nem mintha annyira utálnáém Logant, mert a vége felé egészen bírtam, de most jó lenne ha nem gázolna ezen keresztül. De már mindegy...
- Nem kellett várnom, ahogy beléptem a fiókomba már láttam hogy írt. - forgatta a szemét.
- Igen, és mit? - úgy tettem mintha kíváncsi lennék, holott cseppet sem érdekelt.
- Azt kérdezte hogy milyen itthon és kérte hogy meséljek bővebben, a munkáról. - felelte vállat vonva.
- visszaírtál már?
- Anya, zavar, hogy írogatunk egymásnak? - kérdezte kertelén nélkül.
- Nem zavar csak... csak furcsának találom, hogy éppen ő akit éppen a munkád miatt hagytál ott, érdekli hogy mi van az állással. - találtam ki gyorsan valami kifogást.
- Ezt én is, de örülök, hogy nem vesztünk össze végleg. - ingatta a fejét. - Hiszen legalább beszélünk ez jó jel nem.
- Bizonyára... - hümmögtem.
- Mi van, anya? - kérdezte fürkészve és úgy éreztem el kell mondanom, neki hiszen róla van szó.
- Az van hogy nem tetszik ez nekem! - hadartam el.
- Tudtam. - sóhajtotta. - De miért?
- Azért mert Logan nagyon érti a dolgát. - folytattam. - Na sértődj meg, de ért hozzá hogy amit elterveztél, azt puff ketészelje. Épp ahogy a Yale-nél is és most is szét fogja.
- Anya, ne mond ezt! - kérte feltartva a tenyerét. - Kérlek ne kezd. Logan csak szeretné tartani velem a kapcsolastot ennyi. Vélhetően soha többé nem látjuk majd egymást, és nem lesz mibe beletipornia.
- Így legyen. - boiccentettem.
- Amúgy a Yale-t se ő tette tönkre... - fonta össze a karját.
- Azt hittem vele loptál hajót. - tártam szét a karomat.
- Igen mert nem sikerült lebeszélnie róla. - magyarázta. - Az apja miatt csináltam hülyeséget. Mert olyanokat mondott.
- A név kötelez. - csúszott ki a számon.
- Anya miért kell az első itthon töltött napomon veszekednünk? - emelte fel a hangját. - Főleg ilyen hülyeségeken. A múlt elmúlt, és Logan nem jön vissza többet úgyhogy megnyugodhatsz... - az utolsó pár szónál elcsuklott a hangja és felkapva a kabátját kiment a kertbe becsapva maga után az ajtót.
Nagyot sóhajtottam és jól földhöz vágtam az üres kávéspoharamat. Igaza van. Most jött haza és máris hajba kapunk valami pöti dolgon. Mi a francnak kezdtem ebbe bele? Ha Logannel akar járni, akkor járjon vele! Ha fel akarja adni a karrierjét akkor adja fel! 22 éves lesz tudja mit akar!
Felvettem a poharat és mérgesen a szemetesbe iktattam. Aztán leültem az asztalhoz és az étkezőpasztalra tett postát kezdtem nézegetni s elkeseredve gondoltam bele hogy lassan kezdem elveszíteni őt.
(Rory)
Nem sírtam úgy kifejezetten, de néha kifolytak a könnyeim. Egyrészt azért mert anyával már megint veszekedtünk, pedig már elegem volt a vitákból, másrészt pedig azért, mert be kellett látnom, hogy hiú remény azt hinni hogy Logan, újra visszajön attól hogy üzengetünk egymásnak. Hiszen ott volt a lehetőség hogy sose kelljen elszakadnom tőle de nem éltem vele. Most már késő...
Egy kocsi állt meg anyáé mögött. Luke terepjárója. Gyorsan letörölgettem a könnyeimet, és nagy levegőt vettem. Csak nyugi...
- Rory? - hallottam meg Luke hangját aztán idejött hozzám. - MIt csinálsz itt?
- De jól vagy? - méregetett.
- Fogjuk rá. - szipogtam. - Kicsit viatkoztunk anyával.
Luke leült mellém a lépcsőre.
- Min? - kérdezte együtt érzőn.
- Logan-en. - suttogtam. - Találkoztam vele délelőtt és anya nem szeretné hogy megint miatta lépjek rosszul.
- Világos... - mormogta. - Figyelj. Hoztam kaját mi lenne ha bemennénk, és együtt megennénk?
- Oké. - nyeltem egy nagyot és felhúztam magam a lépcsőről.
Elindultunk befelé. Anya a konyhában ücsörgött és a leveleket böngészte, amiket reggel vettem ki a postaládából. Jól ismerttem őt ahooz hogy tudjam hogy igazából föl se fogja mit néz.
- Sziasztok. - nézett ránk, mikor megálltunk az ajtóban. - Hoztál kaját? - Luke-hot intézte a szavait, de közben kettőnk között jártatta a szemét.
- Hoztam. - bólintott Luke, és lepakolta az asztalra sa cuccokat. - Van sajtburger, és fánk.
- Klassz. - mosolyodott el anya.
- Még gyorsan elmegyek lezuhanyzok, aztán jövök. - mondta a kajafutár és felsietett az emeletre.
Leültem anyával szemben az aszalhoz és nagy levegőt vettem.
- Én nem akarok megint veszekedni veled. - mondtam megsemmisülten. - Igazad volt...
- Én sem akarok, Rory. - vallotta be, megfogva az asztalon fekvő kezemet. - DE néha hallgatnod kell rám...
- Tudom... - csóváltam a fejemet. - Csak annyira örültem hogy Logannal sikerült kapcsolatot... létesítenem hogy... nem gondolkodtam.
- Igen, ez érthető. - Anya elmosolyodott.
- Anya... - kezdtem. -Hülyeség azt hinnem hogy Logan visszajön. Függetlenül attól hogy levelezünk-e vagy sem. Te erről mit gondolsz?
- Azt hogyha Logan, nem akarna visszajönni hozzád, akkor hiába mondta volna neki az anyám azt hogy hazajöttél tet volna rá magasról. - mondta. - De Logant, igen is érdekli hogy mi van veled, és eljött hogy újra barátok legyetek, legalább.
- Sikerülhet? - húztam fel a szemöldökömet.
- Ssívem, 21 éves vagy. - kuncogott anya. - Elérted hogy legyen munkád, úgyhogy bármi összejöhet. Dönts úgy ahogy a szíved diktálja.
- De te nem akarod hogy Logan velem legyen. - ez nem kérdés volt hanem kijelentéds.
- Anyámék, se akarták hogy Luke-kal legyek. - rángatta a vállát. - De ez semmi nem vátoztatott. Vagy beletörődnek vagy nem.
- De te nem vagy olyan mint a nagyi. - áncoltam a homlokomat.
- Az nem számít. - legyintett. - Az számít hogy te vele akarsz lenni. És ezt én el fogom fogadni. És nem arról van szó hogy nem bírom Logant, oké? Jó pasi, érti a viccet... - rám kacsintott. - Klasszul ki fogunk jönni egymásssal, ha újra együtt lesztek.
- Kár még ennyire előre szaladni. - nevettem. - Még csak levelezünk.
- Még csak... - visszhangozta, épp mikor Luke belépett az ajtón. Összecsapta a tenyerét és vigyorogva megszólalt:
- Éhen halok. - azzal mindhárman leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a finomságoknak.
*
(Rory)
Eltelt pár nap és Logan még mindig szorgosan írogatott, ahogy én is neki. Már egyre felszabadultabban beszélgettünk, és előfordult tegnap, hogy felhívott. Nem beszéltünk semmi érdemlegesről, csak azt mondta hogy nem tudja megnyitni az e-mail fiókját úgyhogy lehet hogy pár napig nem tud visszaírni. Ezt sajnáltam, de jólesett hogy szólt, és hogy felhívott.
Megcsörrent a telefonom és kis híján szíbajt kaptam tőle. Odamentem érte az asztalhoz és mikor láttam hogy Paris neve villog a kijelzőn nagy levegőt véve vettem fel.
-Rory, beszélnünk kell! - hadarta.
- Neked is szia, Paris. -forhgattam meg a szemem. Nem tudom mekkora tragédia történt, hogy még egy "hello"-t se tud kinyögni.
- Egyedül vagy? - követelte a választ.
- Hm, nem itt ül mellettem a kirái kárda.
- Komolyan kérdeztem! - mondta mérgesen.
- Csak én vagyok itt meg Pau... meg a kutyánk. - nem láttam jónak a nevén hívni, nem ám még ebből is vitát indít.
- Jó. -fújta ki a levegőt. - Egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnem veled.
- Ne kímélj! - Ha ez is olyan fontos dolog lesz, mint az eddigi hírek amikkel így hívott fel, akkor halálra fogom unni magam.
- Doyle tegnap érkezett haza a nagyszüleitől, és lefeküdtünk. - kezdte. Jesszus, biztos végig akarom én ezt hallgatni? Nem, nem akarom de muszáj! - És mivel egy hétig elvolt nem szedtem a gyógyszereimet és most...
- Terhes vagy? - csak poslogtam.
- Nem tudom. - úgy tűnt kétségbe van esve. - Még csak egy nap telt el, most még nem lehet megállapítani vagy igen?
- Persze hogy nem lehet. -mondtam. - figyelj Paris ne ess pánikba. Kérdezd meg Doyle-t hogy ő se védekezett-e. Ha nem akkor egy hét múlva menj el vegyél egy tesztet és majd kiderül.
- Majd kiderül? - háborodott fel. - Hogy mondhatsz ilyet, mikor lehet hogy egy gyerek elkezdett kifejlődni bennem?
- Paris, nyugodj le, oké? - próbáltam hatni rá. - Megkérdezted már Doyle-t hogy...
- Nem még nem. - felelte és mintha egy kicsit lenyugodott volna. - majd ha hazajött a munkából meghkérdem tőle...
- Heles, és ne stresszelj... - mondtam neki.
- És mi van ha... ha terhes vagyok? - kérdezte megint remegő hangon. Na erre most mit mondjak?
- Ezen még kár gondolkodni... - hebegtem. - Majd utána ha sikerült kideríteni valamit, majd együtt eldöntitek, hogy mi legyen.
- Te mit tennél, Rory?
- Fogalmam sincs, Paris, per pillanat nem vagyok olyan helyzetben, hogy ez lehetséges lenne. - mormogtam. - Ezen még nem is gondolkodtam.
- Hát... köszönöm hogy meghallgttál. - Hangja hálás volt. - Majd hívlak hogy mi van, jó?
- Rendben.
- Huh... - Nagyon meglepődtem ezen. Paris aki még azt is nagyon meggondolta hogy mikor csókolózzon és kivel, a határozottság megtestesült formája, most tehetetlenül, néz maga elé, és hívja fel a barátnőjét hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Én még tényleg sose merengtem el rajta, hogy mit tennék ha babát várnék, és mostanában nem is kell.
Lekászálódtam az ágyamról, mivel, Paul Anka már jelezte hogy vigyem el sétálni. Rácsatoltam a pórázt és elindultam vele a város felé. Mostanában mindig én sétáltatom őt, hogy itthon vagyok, eddig meg Babett tette meg ezt anyunak.
Végigmentem vele a városon, útközben beköszöntem Luke-hoz, meg vettem magamnak egy-két dolgot a szépségpolási botban, aztán haza is mentünk. Kutyusunk, rögtön el is aludt a lépcsőn. Bekapcsoltam a tévét, ment rajta egy jónak tűnő sorozat, aminek pár részét már láttam Lane-nel, egyszer, de azt hiszem hogy az egyik reklám közben elaludtam...

1 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Most találtam a blogra. Nekem eddig nagyon tetszik. Amúgy is hiányoltam a tvből a folytatást.
    Siess a következővel, lécci, lécci, lécci.

    Puszi: Szilvi :)

    VálaszTörlés